Tehetetlenség.

Sétáltam.Csak mentem , nem gondolkoztam.Manhattan egyik olyan szegletére értem amit eddig nem tudtam,hogy van.Emberek voltak körülöttem.Néha fütyültek,majd egy két lépés után 4 pasi állt előttem.
-Szia kislány ,eltévedtél?-egyre közelebb jöttek hozzám,az egyikük elkezdett méregetni.Majd végigsimított az arcomon.Én hátrálni kezdtem.Mire aki megszólított magához húzott és fogdosni kezdett.-

-SEGÍTSÉG!VALAKI!-a támadóim a földre löktek a fájdalomtól könnyezni kezdtem,a cicanadrágomat próbálták letépni rólam.Próbáltam még hangosabban kiabálni,könnyes volt a szemem tudtam,hogy mit fognak tenni de nem tudtam mit csináljak.Megláttam egy kő törött üvegdarabot amit hátra dobtam remélve ,hogy elkapja az egyikőjüket!-
-Tüzes kiscica-a hátamra fordítottak ,a felsőm alatt nyúlkáltak .Becsuktam a szemem és kiabáltam.-
-Hilly?-hallottam a nevem távolról ,majd ismét kiabáltam,hogy Valaki segítsen.-
-Hagyjátok őt!
-Miért mi lesz?
A rendőr fia vagyok!Láttunk titeket!-láttam ,ahogy a zsebébe nyúlt ,akik letámadtak még mindig nem rémültek meg.Csak akkor.amikor a rendőr szirénákat hallották.Elrohantak.Az az alak aki szó szerint megmentett Scott volt.Odafutott hozzám ,segített felállni és a rendőr kocsihoz vezetett-
-Hilly istenem jól vagy?Vérzel!
A kezemre néztem.Biztos akkor történt amikor nekik dobtam.Scott letörölte a könnyeimet , rám terítette a pulóverét rám terítette és a mentőket hívta.Míg a mentő ideért a földet néztem szótlanul.Ide értek.Scott segített egy ideig mögöttem jött és…
-Hilly!A hátad....
A mentősök megnézték üveg szilánkok álltak ki a hátamból.A kórházba vittek...

-Engedjen el! -pofon vágtam és hátrébb mentem majd futni kezdtem.Hallottam,hogy ketten utánam futottak az egyikük kibuktatott mire én a kezemre estem.De ez nem számított mert ismét mögöttem voltak.Felállítottak és mind a négyen a testem egyes pontját tapogatták,fogdosták.Torkom szakadtából kezdtem kiabálni.-

~SCOTT SZEMSZÖGE~

-Hilly minden rendben lesz!
A lány nem nézett rám.Én végig figyeltem.Hamar a kórházba értünk.Először kiszedték Hilly hátából a szilánkokat.Majd bekötötték a kezét ...Hilly már a kórteremben volt.Én eközben a családját értesítettem.
-Jó napot Susan-t keresem.
-Én vagyok.
-Susan jöjjenek a kórházba…
-Miért?Mi történt Hilly jól van?
-Mindent elmesélek!
~HILLY SZEMSZÖGE~
Ültem az ágyamon mikor Scott jött be hozzám.Rápillantottam ,majd vissza az ablakra...
-Nem sokára jön a családod Hilly!
Scott engem nézett. 1o perc múlva Susan néni jött be hozzám.Scott is bent maradt.Mind a ketten engem néztek mire Scott megszólalt...
-Hilly…
Felé pillantottam de akkor sem a szemébe néztem.Éreztem Susan néni kezét az arcomon,hogy megsimogatta.Mire ,lehajtottam a fejem és a takarómat gyürködtem. A Dr. nő jött be...
-Hilly nagyon sokat találkozunk -elmosolyodott ellenőrizte a kötést a kezemen,a hátamon és Susan nénire nézett és kihívta.-

~SUSAN SZEMSZÖGE~

-Miért nem beszél és néz ránk?
-Trauma érhette...
-A szakítás?
-Nem hölgyem de az is benne lehet.Megakarták erőszakolni Hilly-t.Ha a fiatal ember nem ér oda,talán meg is teszik.Azért nem beszél mert próbálja elfojtani a fájdalmat.De sajnos pont rosszul teszi.
-Pszichológushoz kellesz járnia?
-Kell neki valaki akiben megbízhat...
-Nem hiszem,hogy most ismét tudna bízni valakiben.Nagyon csúnyán szakított vele a barátja 5 napja nem mutatkozott ,nem láttuk.Viszont…Ha most megengedi Dr nő visszamennék hozzá!
-Hilly ma már haza mehet...felszíni sérüléseit elláttuk…Pihenjen!

~HILLY SZEMSZÖGE~

19 óra ,Drake ház~
Egész uton hazafelé,gondolkodtam.Miért mentem arra?Miért vagyok ilyen hülye?A gondolkodásomat megzavarták...Scott tette.Nem hiszem,hogy éppen ez a legmegfelelőbb pillanat erre…De Scott végigsimított a kezemen.Éreztem belül valamit nem nem a pillangókat.Érezted már azt,hogy valaki megnyugtat ha hozzád ér?Felold benned minden elfojtott érzést ..…Az érintésétől kirázott a hideg,jó értelemben.
19:06 Scott háza~
Ránéztem,felé fordultam egyáltalán nem álltam készen arra,hogy mondjak bármit. De olyan volt mintha tudná mit akarok.Ahogy a szemébe néztem.Láttam magam ,az elkenődött sminkem.Könnyeimmel küszködtem. A mocskos szavak amiket azok mondtak.Az amit akartak ...Kyle szavai minden eszembe jutott.Kitörtek belőlem az érzelmek.A könnyeim sebesen távoztak a szememből ,mintha valaki kergetné őket.Sírtam ,pontosabban zokogtam.Scott pedig engem nézett majd közelebb húzódott  és magához ölelt.

~SUSAN NÉNI SZEMSZÖGE~

Őket néztem.Ahogy Hilly szavak nélkül megnyílt Scottnak.Visszatért Hilly..

~SCOTT SZEMSZÖGE~

Éreztem ahogy Hilly lassan megnyugszik.Simogattam a hátát talán ez egy picit segített.De hallottam  ahogy lassabban veszi a levegőt,hogy a szíve is a helyes ritmusban ver.Tényleg lenyugodott  nem telt bele 3 perc elaludt a karjaimban ...Susan felé fordítottam a fejem,hogy mit csináljak?Halkan suttogta,hogy ne keltsem fel inkább vigyem be.Az ölembe húztam halkan kinyitottam az ajtót majd kiemeltem a kocsiból.Úgy aludt mint egy édes kiscica az ölemben. Susan megmutatta merre van a szobája ,lefektettem,levettem a cipőjét és betakartam.Tényleg olyan édesen aludt…