Azt hiszem már nincs miért maradnom....

-Most elmesélem a tegnapi napot-írtam a naplómba és kezdtem...-
"Tegnap este azt hiszem zárásig ültem a Starbucksba. Haza mentem , reméltem , hogy már Kyle nincs itt , már sötét volt... felsétáltam a szobámba és hangokat hallottam .Pontosabban halk nyögéseket.Benyitottam és meglátta őket . A szívem azonnal darabokra tört.Őket néztem , Kyle rám nézett és én ránéztem , könnyek gyűltek a szemembe.-
-Mit vártál? Mással voltál, ő miért ne lehetne ? -mondta Beth és felém fordult.-
-Nem voltam senkivel Kyle... Finn azután haza ment miután ő is -mutattam Beth-re.- Mert Jack-nek eltört a lába...-végig a szemébe néztem és láttam a döbbenetet a dühöt Bethany iránt , a megbánást...-
-Hilly...
-Maradjatok  ... nem érdekel viszont . -Kyle ölébe dobtam a naplóm. - Csak olvasd el az első mondatot és gondolj arra amit most tettél... -hátat fordítottam , és sírva szaladtam le az emeletről...-
-Hilly...Sajnálom -hallottam Kyle  hangját , megálltam az ajtóba és halkan a könnyektől küszködve ránéztem...Lenéztem és kisétáltam, majd rohanásba kezdtem .Éjszaka volt , fények , a város fényei világítottak.A könnyeim egyre jobban folytak le az arcomon megálltam , Finnék házához rohantam a házuk előtti oszlopnál megálltam a földre rogytam és sírtam.És csak sírtam...Ajtónyikorgást hallottam szerintem Finn lehetett az de nem érdekelt...-
-Hilly... mi miért vagy itt és miért sírsz?
-Ránéztem , letöröltem a könnyeimet és megszólaltam...-
-Megcsalt , az ágyamban -lenéztem a földre és sírtam .-
-Gyere be Hilly ne itt sírj kint...
-Nem akarok sírni érted , nem akarok élni! -Finn az ölébe emelt és bevitt a vendégszobába.-
-Finn mi volt az ? Ki sírt... -gurult be hozzánk Jack...-
-Hilly ... kicsim mi a baj?
-Miért kellett azt mondanod , hogy ő az? Miért mondtad? -tovább sírtam és felálltam az ágyról...-
-Hova mész?
-Nem tudom... haza.
-Hova haza?
-Nem tudom! Nem akarok itt lenni! -rájuk néztem és lassan elsétáltam , Finn utánam jött de nem fordultam meg , kisétáltam az ajtón és haza sétáltam és nem mertem bemenni a bejárati ajtón... de végül benyitottam, Kyle ott ült az ajtó után pár méterrel , ránéztem és megálltam előtte.-
-Gyere velem...
-Kyle felnézett rám , felállt a földről , lassan felmentünk a szobámba. Én az ágyneműmhöz nyúltam és a párnákat , a takarómat a kezébe adtam ...-
-Menj...-könnyek folytak le az arcomon.-
-Hilly csak hagyd , hogy megmagyarázzam ...
-Tudod mit? -elvettem tőle , visszadobtam az ágyra az ágyneműmet és a szekrényem mellől elvettem az utazó táskát és pakolni kezdtem .-
-Hova mész? Hilly ne csináld ezt... szeretlek ! -felé fordultam és ránéztem . -
-Tudod mennyire szerettelek, mennyire imádtam minden egyes csókod azt ahogy hozzám érsz azt ahogy megölelsz és most.... egy kalandoddal az én ágyamban voltál . Nem csak feküdtetek Kyle... Lefeküdtetek az ÉN ágyamban!Ahol te velem voltál ... azt hittem úristen miért hittem azt , hogy megváltozol? -könnyek folytak le az arcomról és ahogy láttam Kyle se bírta...-
-Szeretlek Hilly , érted ? SZERETLEK ! -megfogtam még pár ruhát a dugi pénzem és az ajtó felé indultam .-
-Én is Kyle... de -megfogta a kezem .-
-Ne hagyj el , Hilly , szeretlek !
-Bethany is szeret téged. De kérlek ne az én ágyamba csináljátok újra és mond meg , Susan néniéknek , hogy ne aggódjanak boldogulok.
-Hova mész?
-Haza Kyle... elegem van? Minden szeglete ennek a háznak RÁD emlékeztet arra , hogy a konyhában láttalak először felső  nélkül és ... -ránéztem.és elfordultam majd lementem a lépcsőn és kimentem az ajtón..."
-És most kedves naplóm sírok a repülőn , úton Magyarországra...